• D79A2F4C-47FA-42C1-9AB3-01A0CA07919D
  • E90A0E9E-99CE-47DD-9022-63E95BC27930
  • 0B072227-9F6C-4F58-90DE-CDCCDA462CC3
  • 9E17A9C5-8056-4406-AE5B-CDBFB2C87AF3

0 vélemény
0 out of 5

3 900 Ft

Üzenet az Üvegsztorinak

A termékhez vers is tartozik, ami meglepetés és csak az ékszer tulajdonosa olvashatja el!!!

Addig is olvasd el ezt az üvegverset, ilyen stílusú lesz a Te üvegversed is!:

Bevon minket, akár az ezüst emlékezet, az idő,
olyan, mint egy tánc,
emlékezünk az emlékezetre,
más volt a hajad, a fogad, a szád,
a távolság után,
sokkal szebbek most,
lehetnénk egyre szebbek,
láttam, amikor
eltávolodott az idő.

Szép,
akár az ezüst emlékezet, bevon.
A folt is sokkal kékebb most,
mondhatnánk, az ezüst emlékezet
tehet róla,
az idő sárgább, az arany elváltozás is,
Jézus másmilyen volt.

Ezüstös inkább,
mint levegő,
ne feledjük,
mégis elömlik, eláraszt, csillog és átalakul,
az idő.

Csillogás a táj,
az atombomlás előtti álom.

Mint a macska.
Ahogyan Te is, Jézus is.

Mintha nem lenne itt velünk az ezüst idő,
a strandon voltunk ma,
beütöttem a karom,
eljár felettünk az ezüstös idő,
ezüstös volt, észre sem vettük, késő már, az utolsó előtti legelső
az idő végre koppan,
Veszem a kendőt,
mint Veronika azon az éjjelen
megőrízte
a tájat.

Ahogyan távolodsz,
közben hullanak a levelek, nyílik a tulipán,
soha nem lesz ugyanolyan a táj.

Elkeni magától,
Jézus másmilyen volt.
Kipakolod.
Újra elönt mindent az ezüstös idő.
Azt játszom, olyan vagyok, mint aki belenyugodott,
hogy nincs több tánc.

Bevon minket,
aztán úgyis ősz lesz, és
tél, az ujjongó tavasz,
befutni a zongorát.

Sosem lesz ugyanolyan a táj.

Megnyugtat, mikor eggyé válok a tárggyakkal,
az otthonal kecsegtet,
mind nyugovóra térünk,
mintha nem lenne itt velünk az

idő.

A strandon voltunk ma.
A legjobb a táj és mindegy lesz,
mert eltelt az idő.

Nem gondoltam volna, hogy egyszer az emlékezetre is emlékezem,
aztán minden évben újra a szél,
végül eláraszt minket az ezüstös örök tánc, az idő.

Translate »

Feliratkozás

* Kötelezően kitöltendő